Az árbóc csúcsa és a hajó tatja között feszülő merevítőkötél, mely az árbócot előredőlés ellen tartja. Fontos szerepet játszhat az árbócgörbület alakításában is.

A baumok (nagyvitorla, spinakker) lehúzására szolgáló kötéláttétel.

A hajó oldalra való sodródása, csúszása.

Zavart szél.

Légáramlástan.

Különleges, a hajó vízvonal alatti részeire való festék, amely megakadályozza a vízi növények és állatok hajótestre tapadását.

Az árbócot a helyén tartó és merevítő kötelek rendszere.

A vitorla alsó, a fedélzettel nagyjából párhuzamos éle.

A vitorla alsó sarkára szerelt szem, ringli a sarok rögzítésére.

A vitorlázat "tartóoszlopa".

Az árbóc felső vége.

Az árbóc alsó, a fedélzeten vagy gerincen rögzített része.

Elektronikusan vezérelt, tájolóval és GPS-el (Global Position System) összekötött automata kormány.

Kötélvég összefonása.

A hajó menetirány szerinti bal oldala.

Egy vitorlás balcsapáson halad, amikor a szelet bal oldala felől kapja. Ilyenkor a nagyvitorlája jobb oldalon van.

A légnyomás értékeit, változásait folyamatosan feljegyző barométer.

Nagyjából vízszintesen üzemelő rúd, profil, mely az adott vitorla alsó élének kifeszítésére és a vitorla szélhez való megfelelő szögbe állítására szolgál.

A látható jelek alapján a szélerő megítélését segítő táblázat. Fokozatai: 0-12.

A hajótesten belülre fixen épített motor.

Az árbócot oldalra és hátrafelé tartó merevítőkötél. Feszessége állítható, általában a szél felőli oldalon feszes, szél alatt lazára engedjük, hogy a vitorlázatot ne akadályozza.

A kötél megfogatására, rögzítésére szolgáló szerkezet.

Hajófenék.

Fenékvíz-szivattyú.

Egy sziklamászó-szerű beülő, amivel az árbócra húzzák fel a szerelőt, vagy a vitorlázót.

Elkanyarodni a széltől = ejteni a hajót.

Szél felé kanyarodás.

A vitorla felhúzására szolgáló kötél.

Felhúzók és állítókötelek kezelésében használatos karos, mozgópofás kötélfogó, mely a hagyományos kötélfogóknál, klemmeknél lényegesen nagyobb terhelést is elbírhat.

Szélcsend.

Az orrvitorla behúzókötele.

A hajó irányváltoztatása szél felé, melynek során a haladási iránya túlhalad a szél tengelyén és a vitorlás csapást vált.

A hajó orra és az árbóc valamely magasabb pontja között feszülő merevítő kötél, mely az árbócot a hátradőlés ellen tartja.

Olyan felépítésű rudazat, amelyen az elővitorlákat és a forstágot nem az árbóc tetején, hanem lejjebb, például az árbóc 7/8-ánál kötik be.

A vitorlák felhúzására és állítására szolgáló kötelek rendszere.

Az orrkabin neve.

Aszimmetrikus spinnaker. Átmenet a génua és a spinnaker között.

Az árbóc vonala mögé nyúló elővitorla.

Siklás. A vitorláshajó az orrhullámra felülve siklik.

Nagyvitorla.

A nagyvitorla behúzására szolgáló kötél.

Korlátozott vizeken a hajók közlekedésére kijelölt csatorna.

A nagyvitorla felső sarkára szerelt háromszögletű erősítőveret.

A hajó irányváltoztatása elfele a széltől, melynek során a hajó iránya - farával a szél felé mutatva -túlhalad a széltengelyen és a vitorlás csapást vált.

Vízi baleset.

A vitorla hátsó, tatthoz közelebb eső része.

A hajó tükre, fara felől fújó szélirány.

Navigációs alapfogalom. Egy tárgy iránya a hajóról nézve, vagy két tárgy egymáshoz viszonyított irányszöge.

Az időjárási térképeken az azonos légnyomású pontokat összekötő vonalak.

Uszonyos, tőkesúly nélküli vitorlás.

Egy vitorláshajó jobb csapáson halad, amikor a szelet jobb oldala felől kapva baumjával a bal oldalon vitorlázik.

A hajó belső élettereinek összefoglaló elnevezése.

Rugós csat.

Tőkesúly. Feladata a hajó dőlésének korlátozása és az oldalcsúszás megakadályozása.

A hajó dőlésének ellensúlyozására a legénység a hajó szél felőli oldalán ellentartja a hajót.

Rugós mozgópofás kötélfogó, melybe a kötél egy mozdulattal befogatható es hasonlóan könnyen elengedhető.

A széllel szemben fordulgatva, cikcakkban történő előrejutás a szél felé eső cél elérése érdekében.

Szamár- vagy tehénforduló. Erős szélben veszélyes lehet halzolni, ezért inkább a szél felé élesedve, majd fordulva ejtünk le a háromnegyed szeles irányig, miközben a vízen egy Q-t ír le a hajónk.

A hajótest vízbe merült részének oldalnézeti vetülete.

A vitorla hátsó élének vagy az egész vitorla formatartásának segítségét szolgáló, a vitorlára varrott tasakokba való, általában műanyagból készülő lap.

A valóságos szél és a menetszél összetevőiből érzékelt szélirány és erő.

A hajó széltől forduló hajlama, amikor nem a szél felé, hanem attól elfordulni törekszik.

Irányváltoztatás a széllel ellenkező irányba.

A vitorláshajó szélbefutási hajlama. A vitorlás a szél felé kanyarodásra törekszik, melynek fő okozója a megdőlt hajótest vízbe merült formaváltozása.

Irányváltoztatás a szél felé.

Egy vitorláshajó legénysége vagy a legénység egy tagja.

Egy vitorláshajó legénysége vagy a legénység egy tagja.

A Balaton déli partvonala mentén a partól kb. 500-1000 méterre benyúló homokos feltöltődés.

A vitorla hátsó élének a has előrébb engedésével történő nyitása, kifordítása.

A kormányzott és a valóságban vitorlázott irány eltérése.

Egységes tervezési előírásnak megfelelően épített hajó. Célja lehetőleg egyforma, közel azonos sebességű flotta létrehozása az igazságos versenyzés érdekében.

A hajó  orrából előrenyúló vagy kitolható rudazat, mely elővitorlák vagy aszimmetrikus spinnakerek használatát és azok hatékonyságát segíti.

Egytollú evező.

Hátszélben való vitorlázás oly módon, hogy a nagyvitorla és az elővitorla egymással ellentétes oldalon feszülnek.

Vitorlással  a szél iránya felé minél kisebb szögben, élesebben történő haladás.

Ütköző párna.

Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban.

Vitorlafelület csökkentése.

Könnyű anyagból szabott, nagy, háromszögletű vitorla, éles, félszeles menetekre.

Az árbóc hátradőlésének mértéke.

Jolle vagy akár nagyobb uszonyos hajó leengedhető uszonya olsalsodrás ellen.

Csavaros félszem.

A hajó vízbejuttatására alkalmas ferde, a vízbe nyúló rámpa.

Feszítőszár. Elsősorban a vantnik feszítésére alkalmazzuk.

Könnyű anyagból készült hátszélvitorla.

Speciális, az elővitorla első élét a forsztágra csatlakoztató, könnyen nyitható veret.

A hajó menetirány szerinti jobb oldala.

Az állókötélzet, elsősorban a forstág és a vantnik feszítése.

Az árbócra szerelt támasztók, melyek a vantnikat támasztva növelik azok hatékonyságát.

A hajó fara. A hajótestnek a kormánylap mögé nyúló része.

Az árbóc csúcsa.

Horgonyzáskor alkalmazott 360 fokban körbevilágító szokásos fehér fény.

A hajóbérlések szerves részét képezi. Különféle alapvető szolgáltatásokat fedez a hajóbérlés során, mint például a takarítás, az üzemanyag költség, a kaució, az ellenőrzés, a kikötői díj stb.

Nagyteljesítményű dingiken gyakori, olyan, az árbócra magasan rögzített drótkötél, amely lehetővé teszi, hogy a legénység kijjebb vigye a súlyát, mintha csak kiülne.

Padlódeszka.

A vitorla állítása a maximális hatékonyság érdekében.

A hajótest vége, az azt lezáró, gyakran függőleges rész.

A hajótest és az árbóc között kifeszített merevítő kötél, melynek elsődleges feladata, hogy az árbócot az oldalradőlés ellen tartsa.